Ha egyszer valami megtetszik, hajlamos vagyok túlzásokba esni..
Újabb viharlámpa boldog tulajdonosa lettem. A Vaterán megláttam egy régi, törött üvegű rozsdás MÁV viharlámpát.Szerelem volt első látásra,így rögtön lecsaptam rá.(Mondjuk nem álltak érte sorba.)
Mikor megérkezett , a férjem gratulált a remek üzlethez, és javasolta ,hogy egy óvatos mozdulattal dobjam a kukába,mert még látványnak is pocsék ,és lyukasra rágta a rozsda is.
De én nem adtam:-))
Újfent kiszereltem az üvegeket,és lekentem átlátszó fedőlakkal,hogy ne rozsdásodjon tovább.
Legnagyobb bánatomra kicsit lefedte a lakk a foltokat, és veszített az antik bájából, de mivel nem akartam hogy rozsdalé csorogjon a kád szélén, nem volt mit tenni.
Gyertyatartó lett a kiöregedett Máv lámpából, esti "fényesfürdők" dísze, szebb nyugdíjas évekről nem is álmodhatott...
Ui: Ígérem ő volt az utolsó... legfeljebb még egy szépséges hófehér a gyerekszobába..De az már tényleg az utolsó lesz...